Tegnap Eszenciával strandon voltunk. A strand isteni program munka
után, egy olyan fülledt meleg napon, mint a tegnapi volt. A strand az
élet egyik megmagyarázhatatlan öröme.

Nem volt zsúfoltság, volt ellenben remek víz, idétlen kutyák,
csodaszép naplemente, lángos, korsó sör, sült krumpli, páros
debreceni, kis rejtvényfejtés, egymásnak szépeket mondás.

Eszencia egy igazi jónő, fürdőruhában meg pláne. Strandon veszélyes
ilyen jónőt bámulni, szóval inkább a hideg vizet választottam a
nyilvános megszégyenülés helyett. :D

Szóval igazán remek volt a tegnap este, amit még a vonat késése, és a
legvégén ránk támadó lehetetlen mennyiségű szúnyog sem tudott
elrontani. Strandolni jó!

--
Saját mobilkészülékemről küldve

Válaszok egy régi ismerősöm kérdéseire. Egy szuszra írtam őket, szóval nézzétek el, ha valahol tévedek. Ha kifejezett bárgyúságot írok, finoman figyelmeztessetek. Tudom, hogy ezután kapok majd hideget és meleget, ha nem itt kommentben, akkor élőszóban, de hát ez van, liberálisnak lenni nem egy egyéjszakás kaland. Hadd szóljon:

... mi a véleményed erről a Globális Válság márkanevű szaros biliről, ami most a nyakunkba ömlött, köszönhetően a Zönszabájozó Pijacnak?
 
Azt, hogy alighanem át kell gondolnunk a piacról alkotott eddigi elképzeléseinket, de semmi esetre sem kell hirtelen kommunizmust csinálnunk (sem sztálinistát, sem kristálygömbös, ezoterikus, hippi, utópista-szocialistát). Át kell gondolni a rendszert, valószínűleg jobb piaci szabályozókat kell beépíteni, és biztonságosabb alapokat, pénzügyi termékeket kell kifejleszteni, egy okosabb, érettebb, felnőttebb rendszer kell, nem pedig az államot istenítő parancsuralom, vagy reagge-aláfestésű földműves gazdaság, mert egyik sem fog menni, most szólok.
 
Mi a véleményed arról, hogy a bolygón élő emberek elenyészően kis százalékának kezében összpontosul a megtermelt zsé? Mi a véleményed arról, hogy másodpercenként éhen hal egy gyermek, pedig ezen a bolygón mindenkinek van elegendő?
 
Tragikusnak és elborzasztónak találom, a korunk szégyenének.
 
"...az éhség manapság több embert öl meg, mint a jelenlegi háborúk és a terrortámadások együttvéve. A szakértő szerint abszurd a helyzet, hiszen a FAO (az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete) adatai szerint a jelenlegi élelmiszer-termelő kapacitások 12 milliárd ember napi 2700 kalóriás élelmezését is lehetővé tennék.(A Föld jelenlegi össznépesség mintegy hét milliárd fő.)
 
Szerintem is abszurd, és borzalmas.
 
Ziegler úgy véli, "az éhezés terjedéséért mindenekelőtt a neoliberális politika okolható, ugyanis a piac önmagában nem tudja megoldani ezt a problémát." katt

Én meg Zieglerrel ellentétben úgy vélem, hogy mindenekelőtt nem a neoliberális politika okolható ezért, még ha nem is sikerült ebben a társadalmi rendszerben megoldani ezt a problémát. Egyébként azt sem gondolom, hogy feltétlenül a piacnak kell megoldania a problémát, illetve, hogy állandóan arra kéne mutogatni, hiszen ezen túl még akad egy nagy csomó társadalmi alrendszer, szféra, pl. az NGO-k, a hagyományosabb értelemben vett civilek, egyházak, államok, média. A neolib gondolkodásban döntő szereplő a piac, de nem az egyetlen szereplő. Realitásérzékünk ugyanis van, sokszor több, mint pár vitapartnernek. 

Azt gondolom, hogy a probléma adott, és ezt sem egy feudális, sem egy kommunista, sem egy anarchista rendszerben nem lehetne egykönnyen megoldani. A neoliberális rendszer keretein belül ma Afrika éhezik, de ha a neolib hirtelen megszűnne, attól még nem lenne több kaja a feketéknek. Afrikában strukturális értelemben van katasztrófa, amit egyébként sajátos módon éppen neoliberális keretek között lehet viszonylag eredményesen, legalább a tragédiákat kiküszöbölve megoldani (lásd például Botswanát, Tanzániát, Kenyát, stb.). Pontosan a neoliberális eszközök (oktatás, infrastruktúrafejlesztés, és az ezt követő beruházás, munkahelyteremtés, élelmiszertermelés) okos használata, és a civilek olyan kezdeményezései, mint a (hagyományokkal sok esetben ellenkező) fogamzásgátlás, óvszerhasználat, a lányok oktatása, vagy a fair-trade menthetik meg Afrikát, nem pedig az erősebb francia, német, brit állam ideája. Mert nem kis részben az erősebb francia, német, brit állam juttatta oda Afrikát, ahol most van. Meg persze a múlt rabszolgakereskedői, ez igaz. 

Mi a véleményed arról, hogy szerintem mi mindannyian egy emberiség nevű család tagjai vagyunk, egy bolygón élünk, tehát felelősek vagyunk mindezért, csak hagyjuk a dolgokat megtörténni, mert igazából leszarjuk?
 
Tökéletesen egyetértek ezzel, és a nyilvánvaló hibáim ellenére azon próbálok munkálkodni a magam szerény kis eszközeivel, hogy mindez érvényesüljön, ne pedig leszarjuk, ahogy fogalmaztál. Egy időben egyenesen az volt a munkám, hogy ezekre (szintén szerény körülmények között) felhívjam a figyelmet. Remélem mindketten megérjük azt a kort, amikor már kicsit barátságosabb hely lesz a világ, és az emberek felelősebben fognak gondolkodni.

"Azt mondod, van egy kézenfekvő megoldásod? Hát tudod, mi mind szeretnénk látni azt a tervet!"

Felütés: szerintetek az csak számomra vicces, hogy Felipe Massa nevét úgy fordítottam magyarra, hogy Tömeg Fülöp?

Egyébként meg szép napokat élünk. Nemrégiben szúnyogot irtottak* nálunk, ami nagy élmény volt. Nem azért, mert gyűlölöm a szúnyogokat, vagy hallucinogén volt az irtószer, mint Burroughs Meztelen Ebédjében, hanem mert egy ősrégi, és tiszteletet parancsoló kétfedeles repülőgépről végezték komótos lassúsággal. Csodaszép volt ez a régi repülőgép, az irtás előtti heteket leszámítva (amikor megpillantottam ezt a gépet egy másodpercre) még nem is láttam működés kétfedeles gépet azelőtt. Ezúttal jobban szemügyre tudtam venni.

Érdekes hangja van, mert a mai repülőgépekkel ellentétben a hagyományos robbanómotorokra jobban emlékeztető, mély hangja van. Amikor ezek a gépek divatban voltak, akkor a repülőgépmotorokat még az autógyárak csinálták, pl. a Rolls-Roxce, vagy a Saab, meg persze ezer más. Még csak a helikopteréhez sem hasonlít ez a zaj, olyan, mintha egy nagyon erős teherautó hangját hallaná az ember.

Amikor egy-két tucat méterre a fejünk felett lassan elrepült, és kiadta azt a mély basszussal kibélelt brrrrrrrrr-szerű hangot, azért kicsit belegondoltam, micsoda rémületet okozhatott egy ilyen eszköz mondjuk az első világháború kis falvakból, tehénlegelőről besorozott kiskatonái között, akik még sosem láttak azelőtt repülni semmit, amit ember csinált.

Ez a gép Szegeden irtja a szúnyogokat, nem nálunk, de a mienk ehhez nagyon hasonló.

A hétvégén meg a Velencei-tónál strandoltunk fáztunk, fröccsözgettünk, kártyáztunk, és Eszencia mosolyogva, a napszemüvegét szexisen a homloka fölé tolva közeledett felém egy pár palacsintával. :-)

Hú de régen volt már 1996, igaz? Annakidején ez volt az egyik zene, amiben egy buddhista bölcsessége egy lazán rappelő feketében jelent meg. Többek közt ezen cseperedtem. Kis vallás, kis bölcsesség, kis útravaló, messzire vivő zene. Jaj, de régen volt már 1996!

If I say God is alive I know you wanna know why
Babies die, food don't grow, why trains smash, planes crash
Situation mash and slam bam your fellow man
Money's in fashion, huh, it ain't rational,
Because damn it, he didn't just give us the planet
And its wealth, deep inside your soul he left a piece of himself
The lord is in here. His voice is small.
You keep lying and trying,
Denying the call From inside
You can't hide responsibility
So decide from today just how it's going to be,
Thou shalt have no other god but me

Itt is, meg ott is. Magyarország mikor fog bocsánatot kérni a saját csürhéje miatt? És mikor takarítja el a szemetet?

Tegnap az történt, hogy hosszú idő után újra találkoztam Morrival,
akivel egy pár sör mellett pont olyan jót beszélgettünk, mint
szoktunk. Egy jó kis kiülős, nem drága helyen voltunk, és hosszú
órákon át dumáltunk.

Ezután hagytam, hogy jól lehúzzon egy pofátlan taxis (a Móriczon nem
szabad csak úgy beszállni, mert hiénák). Aztán találkoztam
Eszenciával, és együtt mentünk volna haza. Műszaki okok miatt egy
csomót késtek a vonatok, a mienk konkrétan nem is indult. Jó nagy
szívás volt a hazamenet, jócskán elmúlt éjfél, mire ágyba feküdtem, és
most nagyon fáradt vagyok.

Ja, és tegnap egész nap az Everything Counts járt a fejemben a Depeche
Mode-tól. Meg még most is.

--
Saját mobilkészülékemről küldve

Magyar idő szerint ma hajnalban volt negyven éve. Azt hiszem, szégyenteljes módon, de egyszerűen elbőgtem volna magam, ha én teszem meg azt a nagy ugrást. Pedig nem vagyok egy sírós típus. Azt hiszem, életem legszebb, legmeghatóbb pillanata lenne, ha egyszer a Holdra léphetnék.

"I believe that this nation should commit itself to achieving the goal, before this decade is out, of landing a man on the Moon and returning him safely to Earth."

(John F. Kennedy - 1961)

"That's one small step for (a) man; one giant leap for mankind."

(Neil Armstrong - 1969)

Bizony, lett belőle rémálom. Az éjjel. Inkább csak egy rémkép, úgy éreztem, mintha csak egy másodpercig tartott volna, de azért ez elég volt ahhoz, hogy leizzadjak, és a szívem hevesen verjen.

Viszont még ott az éjjel egy latin mondatot belesuttogtam a sötétbe, és eldöntöttem, hogy lesz a dolognak folytatása...

Kedden vendégül láttuk Sparrow-t és Don Ricardót. Az úgy volt, hogy
Sparrow tandemezést tervezett, és nem volt hol aludnia. Mivel nem
akartuk, hogy egy pályaudvaron hajtsák álomra a fejüket, ezért
meghívtuk őket.

Vendégeket fogadni jó. Kis vacsora, beszélgetés a párkapcsolatokról, a
kert büszke megmutatása, sör, zuhany, és gyors fekvés, mert reggel
koránkelés.

Újabban meg elég sok a meló, ki is vagyok purcanva, most is azért
jöttem el ilyen korán, mert kész vagyok.

Meg a meleg. Ez is kemény, tudjátok, nem vagyok jóban a hőséggel.
Mondjuk eddig semmi bajom, nem szeretem, de hibátlanul tűröm 35 fokig.

Jók a klimatizált vonatok, most is ott ülök, és van vizem, amit az
állomáson osztogattak.

--
Saját mobilkészülékemről küldve

Na most mindenki eldöntheti, hogy egy Kósa Ádám (Fidesz, Néppárt) által elképzelt Európában szeretne élni, vagy olyan vér- és alkoholgőzös elmebeteg által megálmodottban, mint a Slota, meg a haverjai. (Meg az őt mélységesen megvető, de rá nagyon is hasonlító turbómagyar klónjai).

A szlovákiai nyelvhasználat korlátozását is bírálta szerdán Strasbourgban elhangzott első plenáris felszólalásában az Európai Parlament első siket képviselője, a néppárti frakcióban ülő fideszes Kósa Ádám.

Mint sajtótájékoztatóján közölte, a saját anyanyelvén, magyar jelnyelven elmondott felszólalásban felhívta a figyelmet arra, hogy Pozsonyban nemrégiben olyan szabályt fogadtak el, amely súlyosan korlátozza a kisebbségi nyelvhasználati jogokat. Leszögezte: EP-képviselőként célja az is, hogy minden ember egyforma jogokhoz jusson az Európai Unión belül. "Én jelnyelvhasználóként kötelességemnek érzem kiállni az európai nyelvhasználat értéke és jogai mellett és ezért fogok itt dolgozni az Európai Parlamentben" - mondta.

tova >>>

TÉTEL:
 
Az emberi hülyeség végtelen.
 
 
BIZONYÍTÁS:
 
Hitlerre hasonlító macskák fotóalbuma

 
"üüüüüüüüüüüberleben..."

Kim Dzsong Il haldoklik

... hogy az Opera Mini a legkiválóbb program, amit valaha mobilra
írtak. Annyi nagy elánnal beharangozott, aztán később
használhatatlannak bizonyult PC-s és mobilszoftver után felemelő egy
ilyen roppantul hasznos, és valóban működő, pöccre induló eszközt
használni. Töltsétek le!

--
Saját mobilkészülékemről küldve

Ma egy kurd srác nyírt meg a török fodrászatban. Komolyan. Jó ember
lehet ez a török, ha kurdot alkalmaz.

És az, hogy nem írtam a teheráni tüntetésekről, meg most az ujgur
balhéról, nem jelenti azt, hogy nem figyelem élénk érdeklődéssel az
eseményeket. Pláne, hogy ma Hu Csin Tao hazament a G8-aktól. Komoly a
helyzet.

--
Saját mobilkészülékemről küldve

Eltörött a telefonom pálcája. Vicces lehetek, ahogy így egy gyufával
bökdösöm a kijelzőt.

--
Saját mobilkészülékemről küldve

Most, hogy egy kicsit távolabb költöztem Budapest központjától, vennék
egy bicajt. A bloggerek, blogolvasók közt jó sok bringás van, biztosan
tudtok nekem segíteni. Semmiféle tizenhat nyelven beszélő darab nem
érdekel, maximum 20 ezret költenék rá, innentől már újat is kapok a
Tescóban. Vidéki munkáscsaládból származom, soha nem fogok százezret
adni egy drótszamárért, ahogy ötvenezret sem egy golyóstollért, még ha
nyerek a lottón, akkor sem. Szóval ilyen kéne:

- MTB típusú férfi bicikli,
- lehetőleg szarvkormányos,
- viszonylag vastag kerekű, kavicsos terepre is alkalmas,
- masszív, strapabíró, acélos
- ne legyen fixi
- 20 ezer alatt legyen (erősen árérzékeny vevő vagyok)

Tud valaki segíteni?

Tegnap este elkészítettem életem második főzelékét, és egyben első
tökfőzelékét. Nem lett rossz. :)

Hétvégére azonban husi lesz, ebben már nagy rutinom van. Fekete sörben
párolt rozmaringos kacsacomb a terv. Ha lesz időm elmenni a kacsáért.

Szeretem, hogy az életem mobil. Hogy mozgok ide-oda, kisebb, néha
pedig nagyobb távolságokra.

Nem turizmusról, nyaralásról beszélek, hanem arról, hogy közöm van
egymástól nem kézenfekvő távolságokra eső helyekhez. No, semmi
interkontinentális, csak itt a környéken. Mégis: az ország számos (és
a Dunántúl minden egyes) nagyobb városáról történeteket tudok mesélni,
hogy mikor a Deák téren tülkölnek kora este a dugóba került kocsik,
tudom, hogy nyugszik le a nap a Szabó-hegy és Kőszeg fölött, ugyanaz a
Hold süt le éjjel Győrben Vadászra, mint most rám, voltam, és leszek
az ország különféle szegleteiben, Szombathelyen a Végállomásban, vagy
a kaposvári restiben (amiről megint van jó sztorim). Nem turistaként
látogatok oda, hanem régi ismerősként hazamegyek.

Szeretem a kismillió sztorit, a vonaton megtett végtelen, több
egyenlítőnyi kilométereket, a régi cimborákat és az új söröket, a
sok-sok emléket. Ha van haza, talán ez az.

Ha van hazaszeretet, talán ez az.