Ma olyasmi történt velem, ami a legtöbb emberrel legfeljebb rémálmában történik. Nem tartom kizártnak, hogy nekem is rémálom lesz majd a dologból, pedig nem vagyok azért egy beszari alak, tudjátok.
Úgy kezdődött, hogy apámmal megbeszéltük, elmegyünk kőzúzalékot venni, és kimegyünk a temetőbe, és körben, nagyszüleim sírja mellett elrendezzük ízlésesen, hogy ne verje fel a gaz. El is mentünk a tüzépre, és be is lapátoltam gyorsan egy mázsát két zsákba. Fizettünk, aztán mikor elindultunk, mondtam apámnak, hogy szomjas vagyok, álljunk meg valahol. De ő mondta, menjünk, majd ha végeztünk, iszunk. Áldom az eszét, hogy nem álltunk meg.
Kiértünk a temetőbe, kezembe adta az elszáradt virágokat, hogy menjek és dobjam ki, meg hozzak a kútból az ott közösségi céllal elhelyezett flakonnal vizet. Elmentem a kúthoz, és láttam, hogy nincs ott a flakon az oldalán lévő szegre akasztva, ahol a helye. A láncon függő vödör félig van vízzel, és a kút külső (!) oldalán lóg. Na, gondoltam, elmegyek a másik kúthoz, hátha ott van flakon. Mikor elléptem a kúttól, láttam, hogy a másik oldalán, egy szögre akasztva lóg egy táska. És a kút mellett szépen, rendben, egymás mellett egy pár női cipő...
Rémálom - ébren
Nem igazán tudtam mire vélni a dolgot, de nem törődtem vele. A másik kútnál volt flakon, onnan hoztam vizet, és amikor visszaértem apámhoz, beszámoltam neki a dologról. Mondtam neki, elég félelmetes, mintha valaki beleugrott volna a kútba. Különben meg olyan hülyék az emberek, mindent elhagynak.
Miután a vizet ellocsoltuk, visszaementem, hogy a közös flakon visszategyem, és újra a gyanús kút mellett vezetett el az utam. Akkor ért oda egy nő egy közeli sírhoz, és letámasztotta a biciklijét. Kérdeztem tőle, hogy övé-e a táska, és a cipő, de felelte, hogy nem. Mondtam neki, nagyon remélem, hogy senki sem ugrott bele a kútba.
Azt mondta, hogy ő még a közelébe menni is fél, mert gyerekkorában valaki beleugrott, és meghalt, és azóta rémálmai vannak tőle. Belenéztem végül a kútba, és próbáltam kivenni valamit a sötétségben. Annyit láttam, hogy nem teljesen sima a víz felszíne, de azt hittem, hogy valaki beleejtett egy műanyag flakont, vagy ilyesmit, és az lebeg a színen. Aztán már mentem volna tovább, mikor - szinte hihetetlen - valami nyögést, szuszogást hallottam odalentről. Leszóltam a mélybe: Van odalent valaki? Olyasmi hangot hallottam, amit az életben nem felejtek el többet. Ha van elhaló, erőtlen hang, hát ez az volt. Azt felelte: Igen, van...
Egy másodperc alatt ellepett a hideg veríték. Mondtam a mellettem ténfergő nőnek, hogy van odalent valaki. Azonnal hívtam a 112-t, és miután elkapcsoltak a megfelelő helyre, mondtam, hogy azonnal küldjenek mentőt, mert valaki leugrott a kútba.
Lekiabáltam a hangnak, hogy tartson ki, hívtam segítséget. Kérdeztem tőle, hogy van, hogy megsérült-e. Azt felelte az elhaló hangján, hogy nagyon fázik... Öregasszony hangja volt. Mondtam neki, már úton van a segítség, addig próbáljon meg észnél, és ami a legfontosabb: eszméleténél maradni. Kérdeztem tőle, hogy ha leengedem a vödröt, ami láncon lóg, vajon bele tud-e kapaszkodni, mert akkor felhúzom. Azt felelte, nem. Nem akartam erőltetni, ha a felénél elengedi a láncot, jó mély az a kút, abba halhat bele, hogy visszaesik.
Mondtam apámnak, hogy mi a helyzet, mondtam a nőnek, hogy beszéljen hozzá, nehogy elveszítse az eszméletét, vagy elaludjon a hideg vízben, mert akkor leeshet a feje, lebukhat a víz alá. Szegény nő is elfehéredett, végül is a gyerekkori rémálmával nézett szembe.
Ezalatt én kifutottam a temető elé, és vártam a segítséget, hogy a megfelelő kapuhoz irányítsam őket. Igazán nem lehet egy szavam sem rájuk, de nekem végtelen időnek tűnt, mire odaértek.
Végül megjöttek a rendőrök, a mentők, és vártuk a tűzoltókat, akik egy közeli falu mellett égő szénakazlat oltottak, ezért utoljára értek oda. Mikor ők nagy porozva, hatalmasat fékezve, szirénázva beutottak, villámgyorsan leugráltak, és vitték a felszerelést. Gyorsan megvizsgálták a terepet, úgy döntöttek, hogy a kút teteje nem elég erős, ezért egy közeli fához rögzítettek egy srácot, aki nagyon profin és villámgyorsan adta a parancsokat a többieknek. Végül is őt leengedték, és kis szarozás után felhúzták, őt, meg az asszonyt.
Nem volt annyira öreg, ötven-hatvan között lehetett, de a hangja olyan volt a kút mélyéről, mintha legalább egy kilencven éves összeaszott öregasszony lenne. Azt mondták a mentősök, miután megvizsgálták, hogy kihűlt, de megmarad.
Aki lement érte, mondta, hogy sokkal mélyebb volt a kút, minthogy a nő feje kilóghatott volna a vízből. Azért nem merült el, mert a hátát a betonnak vetette, és a lábaival támasztotta ki magát. Így, ebben a testhelyzetben várta a véget, mert odalent nyilván meggondolta magát, és nem akart a víz alá merülni. A víz körülbelül hat-nyolc fokos lehetett, annak a kútnak a vize még kézmosásra is mindig kurva hideg volt. Ha bemegyünk valahova apámmal a tüzép után meginni valamit, az asszony kihűl, elgémberednek az izmai, nem bírta volna magát tartani, míg odaérek, és elgondolkozom azon, mi a francért lehet egy pár női cipő egy kút mellett...
)
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket automatikusan aláhúzzuk. A túl hosszú linkeket kérlek rövidítsd le a href.hu-n, mielőtt beilleszted ide. Az email cím megadása kötelezo, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
Az életemet akarjátok?

RSS





Jézusom, tágra nyílt szemmel olvastam végig. Úristen! Majd figyelem a híreket, ennek biztos lesz valami nyoma.
Szép volt, Lajos!